1. fejezet

Ha tetszett, komiba jelezzétek, mert nagyon jó lenne komikat kapni. Építőkritikát elfogadok! Remélem nem lett nagyon unalmas, és örülnék egy-két rendszeres olvasónak, bár tudom hogy ez korai.
Jó olvasást! :D

                                                   Egy nap...                                               
Egy átlagos napnak indult. Épp ébredeztem, mikor anya bejött a szobámba.
-Még nem vagy kész?
-Előbb inkább felkelnék.
-Jó de igyekezz! Másfél óra múlva indul a géped!
-Úristen a gép! Kössz, hogy emlékeztetsz!
Mikor rájöttem, hogy ma utazok Amerikába egy kis városnéző túrára, azonnal felébredtem és elkezdtem készülődni. Igazából a nagyszüleimhez megyek 2 hétre nyaralni.

Elkészültem mindennapi teendőimmel és az öltözködéssel, majd gyorsan magamhoz kaptam egy szendvicset és már rohantam is a reptérre. Vagyis anya kivitt kocsival.
Örültem hogy most nincs dugó, mert késésben voltunk. Bár London napközben nem igazán szokott tömve lenni, mégis izgultam kicsit emiatt.
Mikor ott voltunk anyával gyors búcsút vettünk egymástól és szaladtam, hogy le ne késsem a gépet. Szaladásnak mondjuk nem mondanám, inkább vánszorgásnak a sok cuccal.
Útközben nagy tömeget láttam, de nem igazán volt időm megnézni, mi miatt ácsorognak annyian egy másik bejáratnál, így inkább hagytam.
Végre a gépen voltam, néztem ki az ablakon, mikor valaki megbökdösi a vállam. Nagy meglepettségemre Harry és Louis állt mögöttem. Nagy szemekkel pislogtam felfelé, miközben Harry beszélt hozzám.
-Louis odaülhet a helyedre, mert az ablak mellett szeret ülni.- ezen a mondaton majdnem röhögésben törtem ki, de végül visszafogtam magam.
-Persze!
-Nem kéne messzire menned, csak a széléig.
-Persze!
Mikor aztán észbe kaptam, mit is mondtak nekem, felálltam és átvergődtem magam a székeken. Kiderült, hogy nem csak Harry és Louis, hanem az egész banda ott volt. Csak a többiek egy sorral hátrébb.
Egy darabig feszülten ültem, majd elkezdtem zenét hallgatni. Persze mi mást, ha nem One Directiont? (nem nagyon ismertem őket, de a számaikat szerettem)
Mikor már tátogtam a zenét, Harry megkérdezte mit hallgatok. Nem mertem megmondani neki, hogy őket, így gyorsan eltettem a telefont és annyit mondtam:
 -Semmit!
Ezzel vége szakadt a beszélgetésnek.  Vagy fél órán át nem szólt hozzám. Majd kezdtem egy kicsit feloldódni. Harryvel elkezdtünk beszélgetni. Nagyon jól szórakoztam. Beszélgettünk magunkról, telefonszámot cseréltünk. Mikor pötyögtem a telefonomon, feltűnt neki, hogy 1D-s körömmatricám van. Mind a ketten elpirultunk, mikor szóvá tette. Nagyon hosszú repülőút állt előttünk, így gondoltam, jobb lenne egy kicsit aludni, hogy ne legyek mosott rongy, ha odaérünk.
Este, mikor aludtunk, valami borzalmasat álmodtam. Motyogtam, de nem emlékszem, hogy mit. Sírtam is miatta. Arra ébredtem, hogy csupa könny az arcom és fáj a szemem miközben Harry nyugtatgat. A vállára dőltem, miközben a hajammal babrált. Majd elaludtam.
Másnap reggel Harry karjaiban ébredek. Úgy tettem, mintha még aludnék, mert nagyon jó érzés volt. Harry még mindig a hajamat piszkálta. Mikor teljesen felébredtem kicsit furán néztek a többiek felváltva engem és Harryt. De nem úgy, hogy "mit képzel ez magáról?!?" hanem inkább valami meglepett melegséggel. Nekem kicsit kínos volt. Erre hamar rájöhettek, mert vörös fejjel néztem a lábamat.Ezen mind mosolyogtak. Kimentem mosdóba. Kicsit szégyelltem magam. Mikor visszajöttem úgy tettem, mintha misem történt volna, de nagyon szúrtak a szemek. Harry nem úgy viselkedett, mint a többiek. Ő teljesen felszabadult volt, nem érdekelték a történtek, ugyanúgy beszélgetett velem, mint ezelőtt. Mikor leszálltunk elköszöntünk és elváltak útjaink. De nem örökre.

Remélem tetszett a rész, és ha igen, kérlek egy-egy komival jelezzétek felém, hogy van értelme folytatnom. Nem szeretnék már így elsőre határokat szabni, így szerintem nemsokára hozom a kövi részt is :D