***
A repülőtéren a nagyiék már vártak rám. Elfelejtettem említeni, hogy Californiába jöttem, pontosabban San Diego-ba.
-Szia, drágám!- üdvözölt hatalmas mosollyal az arcán a nagyim.
-Szia, mama!-öleltem át-hol van Papa?-kérdeztem, miután észrevettem, hogy ő nincs itt.
-Neki sajnos kis dolga akadt a klubban, így egyedül jöttem.
Nagypapámnak volt egy kis golfklubja a kertvárosban, ahová kiskoromban rengeteget jártunk ki. De így, hogy 19 éves vagyok, már valahogy nem izgat a golf. De ha megkérnek, akkor szívesen kimegyek.
Kivittük a bőröndjeimet a kocsihoz, és ismét megláttam a hatalmas tömeget, ami otthon is volt. Csak már nem volt ismeretlen az oka, hisz tudtam, hogy a srácok miatt gyűltek ennyien a kijárat elé.
A hazafelé vezető úton rengeteget beszélgettünk a nagyival, mert már elég régen találkoztunk.
Hazaértünk, és mint mindig, most is ámulattal töltött el ennek a háznak a látványa.
Akárhányszor jöttem ide, elállt a lélegzetem, de most különösen. Bevittük a bőröndjeimet a házba és hatalmas döbbenettel az arcomon, álltam meg az előszobában. Rövid idő kellett, hogy felkaparjam leesett állam a padlóról, és a nagyi felkísért a szobámba. Ha a ház ennyire elképesztett, akkor ezt már nem tudtam minek nevezni.
Lehuppantam az ágyra és csak néztem magam elé. Nagyon belemélyedtem a gondolataimba, amiből a telefonom rezgése rántott ki.
Ijedtemben egy nagyot ugrottam. Megnéztem a mobilom kijelzőjét, és nagy meglepetésemre láttam, hogy Harry írt nekem.
*-Szia, szépség! Tali valamikor? xx H*
Szépség?!?Ez a szó roppant jól esett, de elég furcsa jelenlegi helyzetemben.
*- Rendben, mikor, hol? :D
*- Starbucks? Fél óra múlva érted megyek. xo H
*- Rendben :D
Miután ezt elküldtem rádöbbentem, hogy valószínűleg nem tudja a címem, de ha rájön majd ír. Addig elkezdtem készülődni. Lezuhanyoztam, magamra tekertem a törölközőt és beálltam a szekrényem elé, hogy valami alkalomhoz illő ruhát keressek.
Mikor már nem látszott ki a padló a szétdobált ruhák alól, megtaláltam a megfelelő darabot. Nem nagy durranás, de nem is kell, hogy az legyen. Egy fekete szakadt farmert vettem fel egy laza fehér 3/4-es ujjú felsővel és mellé a fehér Converse-m.
Feltettem magamra egy natúr sminket, majd lófarokba kötöttem a hajam. Az órára pillantottam, mikor szólt a csengő.
-NYITOOOM!! -ordítottam a nagyi és egyben az ajtó felé.
-Ohh, Harry...Hogyhogy idetaláltál?- kérdeztem hatalmasra kerekedett szemekkel.
Erre ő csak elvigyorodott, amivel felfedte aranyos gödröcskéit. Mindig is imádtam a gödröcskéit, de élőben valahogy még aranyosabb.
-Na, indulhatunk?-kérdezte, még mindig azzal a levakarhatatlan mosollyal.
-Persze!- szakadtam ki az ábrándozásból.
Kinyitotta nekem a kocsija ajtaját, majd átment a másik oldalra és ő is beszállt.
Az első pár perc némán telt, de végül megtörtem a csendet.
-És hogy találtál oda hozzánk? Nem emlékszem, hogy a címem is megadtam volna.-kezdtem, de a végére kicsit elnevettem magam, talán csak zavaromban.
Választ sajnos nem kaptam, csak egy sejtelmes vigyort.
Megérkeztünk a kávézóba, és kerestünk egy eldugott helyet, amit nyomban el is foglaltunk.
Rendeltem egy Lattét, mire ő is kért egy ugyan olyat, majd elkezdtünk beszélgetni.
-Na, elmondod végre, hogyan tudtad meg a címem?-kérdeztem kacagva.
-Hát persze...-hatás szünet- hogy nem!-felelte kissé önelégült mosollyal az arcán, mire bevágtam a műdurcát.
Azonnal leesett neki, és egy ellenállhatatlan féloldalas mosolyt ejtett felém, amitől rögtön elpirultam, és elkezdtem az asztal alatt lévő kezeimet nézni. Kicsit elkezdett kuncogni, amire hamar felkaptam a fejem.
-Most meg miért nevetsz? Ennyire viccesnek találsz?- kérdeztem, kissé megszeppenve.
-Nem, csak aranyos, ahogy elpirulsz.-erre ismét rákvörös lett a fejem, majd az arcomat a tenyerembe temetve könyököltem fel az asztalra.
Hamarosan kihozták a rendelésünket, ami mit ne mondjak, gusztán nézett ki.
Gyorsan nekiestem, mivel nem bírtam magammal. Szükségem volt valamire, amit a számban tudhatok. (nem félreérteni :D szerk. megj.) Harry ezt meg is jegyezte:
-Nem vagy kispályás, hallod-e?-mondta, miközben kissé elnevette magát.
Felpillantottam a Lattém szürcsölgetéséből, mire Harry úgy elkezdett röhögni, hogy majd' leesett a székről.
-Most meg min nevetsz annyira?!-de amint kimondtam észrevettem, hogy egy "guszta" hab-bajusz lepi el az arcomat.
Kissé idegesen kezdtem el törölgetni, és lehajtott fejjel, immáron szívószállal folytattam, kissé visszafogottabban az italom elfogyasztását. Roppant kellemetlenül éreztem magam, és éreztem, hogy a pofámról majd' leég a bőr.
-Nyugi, nem kell ennyire zavarba jönni. Csak, hát, tudod, elég érdekesen néztél ki...- és látszott rajta, hogy alig bírja ki, hogy ne nevesse el magát.
-Engedd ki!- mondtam kissé lenéző "-.-" tekintettel, majd Harry ismét nevetésben tört ki.
Mikor kezdett kissé lecsillapodni, megcsörrent a telefonom. De rövid ideig rezgett, így rájöttem, hogy csak egy üzenet volt. Előkaptam a telefonom, addig se arra figyelek, hogy Harry miképp röhög ki.
*-Szia kicsim, elmentünk nagyapáddal a piacra, körülbelül 3-4 óra fele érünk haza. Remélem addig elleszel egyedül. Puszi: Nagyi *
Nagy szemekkel néztem a telefonom képernyőjét. Részben azért, mert nem tudtam, hogy a nagyi tud SMS-t írni. Részben pedig azért, mert nem tudtam mit kezdjek magammal addig, mivel még csak fél 11.
-Valami baj van?-kérdezte Harry, most már komolyan.
-Igen, persze, csak a nagyimék elmentek a piacra (de édes :D) és nem tudom mit kezdjek magammal 4-ig.
-Ezen segíthetünk.-vetett rám egy perverz mosolyt.
-Ne gondolj semmi rosszra!-nevettem el magam, mire ő is nevetett velem.
-Eljöhetnél hozzánk.-ez egy kicsit meglepett, de kellemesen váratlanul ért.
-Ömm...persze..miért ne?-kezdtem el össze-vissza beszélni, vörös fejjel, lefelé nézve, mint valami idióta.
Nem tudom miért vagyok ennyire zavarban.
Kifizettük az italainkat, majd felálltunk és elindultunk Harry kocsija felé.
remélem tetszett, ha igen, légyszi komizzatok :D



Nagyon jó lett :) kövii
VálaszTörlés