***
Úton a kocsi felé én mentem elöl, és éreztem a hátamon egy-két szúró tekintetet. Volt egy olyan érzésem, hogy Harry a seggemet stíröli. Hátra néztem, és, hát, mit ne mondjak, igazam lett. Amint megfordultam, Harry zavartan nézett, immáron a szemembe. Felnevettem, amin érezhetően megnyugodott egy kicsit.
-Tetszik a látvány?-kérdeztem, még mindig nevetve, miközben egy kicsit elkezdtem riszálni a csípőm.
-Ohh, nem is tudod, mennyire.-vetett rám egy féloldalas mosolyt, amire nagyon elpirultam és előre fordultam fülem-farkam behúzva. Hát igen, a fagyi visszanyal.
Kinyitotta nekem a kocsi ajtaját, beszálltam, majd átment a másik oldalra és ő is beszállt.
Kicsit zavart a csend, ezért bekapcsoltam a rádiót. Éppen a One way or another ment, ami történetesen az ő számuk. Harry egy öntelt mosolyt ejtett meg, de még mindig az utat nézte. Én megint elpirultam és néztem kifelé az ablakon. A szám végét már halkan dúdoltam, de persze észrevette, így egy 1000 wattos mosollyal nézett rám.
Az út további része csendesen telt, amíg oda nem értünk az 1D házhoz. Mit ne mondjak, nem kicsi. Már állt ott 4 másik kocsi, így gondoltam a többiek már itt vannak.
Kissé zavarban voltam,mikor Harry konkrétan belökdösött az ajtón, mivel nekem mondhatni földbe gyökerezett a lábam.
-Szia! Te vagy a lány a repülőgépről, ugye?-kérdezte vigyorogva Louis.
-Szióka!-jött elő Niall a konyhából, de köszönés után máris ment vissza, kezében egy HATALMAS szendvicset tartott.
-Sziasztok!-mondtam kissé megszeppenve.
-Már csak a nevedet nem tudjuk.-mondta Louis, még mindig egy kisebb (nah, persze, kisebb :D) mosollyal az arcán.
Ekkor keletkezett bennem a felismerés.Úristen!! Én még be sem mutatkoztam?!? Jesszusom, de paraszt vagyok.
-A nevem Tamara. Tamara Morgan. De hívjatok csak Tamy-nak.
-Hát rendben, Tamy, örülünk, hogy körünkben tudhatunk.-mondta illedelmesen Liam.
-Ó, szia szépség!-csókolt kezet Zayn, amin nem kicsit kerekedtek ki a szemeim.-Örültem a találkozásnak, Tamy.
Ezek szerint hallotta az eddigieket, mert, mivel még csak most toppant be, elég jól informált volt. Talán csak jól és hatásosan akarta időzíteni a belépőjét.
Niall is kijött a konyhából, amint látom egy új, még nagyobb(!) szendviccsel. Erre én is nagyon megéheztem, és szerintem észrevette, hogy a nyálam csorgatom, mert nekem is hozott egy szendvicset, bár közel sem akkorát, mint a sajátja.
Még nem tudja, hogy annyi közös biztosan van bennünk, hogy tudok zabálni rendesen.
De a bemutatkozásnak ezt a részét későbbre tartogatom.
-Üvegezzünk!-pattant fel hirtelen Louis, amin ugrottam egyet ijedtemben.
-Igeeeeen!-ordították egyszerre(?)
-Hát, nem vagyok semmi jónak elrontója.-vetettem oda, majd körbe ültünk, amíg Liam hozott egy üveget.
Először Louis pörgetett, ami Harryre esett.
-Na, Harry cica, felelsz vagy mersz?-kérdezte sejtelmes mosollyal az arcán,
-Merek.-mondta Harry, aki szemlátomást próbál magabiztosnak tűnni. Kihúzta magát, és úgy várta a neki szánt feladatot.
-Csússz le a lépcső korlátján...alsógatyában.-az utolsó szót lassan, tagolta, gonosz vigyorral az arcán mondta ki.
Harry elkezdett vetkőzni, majd teljesítette a feladatot és visszavette a ruháit.
Még játszottunk pár kört, majd Harry hazavitt.
Az ajtóban állva kaptam az arcomra egy búcsúpuszit, majd bementem és vigyorogva csüsztam le az ajtó mellett.
Még álmodoztam egy sort, majd felmentem a szobámba. Fürödni már nem volt energiám, ezért csak felkaptam magamra egy alvós ruhát, bebújtam az ágyba, és csakhamar elnyomott az álom.
-Szia! Te vagy a lány a repülőgépről, ugye?-kérdezte vigyorogva Louis.
-Szióka!-jött elő Niall a konyhából, de köszönés után máris ment vissza, kezében egy HATALMAS szendvicset tartott.
-Sziasztok!-mondtam kissé megszeppenve.
-Már csak a nevedet nem tudjuk.-mondta Louis, még mindig egy kisebb (nah, persze, kisebb :D) mosollyal az arcán.
Ekkor keletkezett bennem a felismerés.Úristen!! Én még be sem mutatkoztam?!? Jesszusom, de paraszt vagyok.
-A nevem Tamara. Tamara Morgan. De hívjatok csak Tamy-nak.
-Hát rendben, Tamy, örülünk, hogy körünkben tudhatunk.-mondta illedelmesen Liam.
-Ó, szia szépség!-csókolt kezet Zayn, amin nem kicsit kerekedtek ki a szemeim.-Örültem a találkozásnak, Tamy.
Ezek szerint hallotta az eddigieket, mert, mivel még csak most toppant be, elég jól informált volt. Talán csak jól és hatásosan akarta időzíteni a belépőjét.
Niall is kijött a konyhából, amint látom egy új, még nagyobb(!) szendviccsel. Erre én is nagyon megéheztem, és szerintem észrevette, hogy a nyálam csorgatom, mert nekem is hozott egy szendvicset, bár közel sem akkorát, mint a sajátja.
Még nem tudja, hogy annyi közös biztosan van bennünk, hogy tudok zabálni rendesen.
De a bemutatkozásnak ezt a részét későbbre tartogatom.
-Üvegezzünk!-pattant fel hirtelen Louis, amin ugrottam egyet ijedtemben.
-Igeeeeen!-ordították egyszerre(?)
-Hát, nem vagyok semmi jónak elrontója.-vetettem oda, majd körbe ültünk, amíg Liam hozott egy üveget.
Először Louis pörgetett, ami Harryre esett.
-Na, Harry cica, felelsz vagy mersz?-kérdezte sejtelmes mosollyal az arcán,
-Merek.-mondta Harry, aki szemlátomást próbál magabiztosnak tűnni. Kihúzta magát, és úgy várta a neki szánt feladatot.
-Csússz le a lépcső korlátján...alsógatyában.-az utolsó szót lassan, tagolta, gonosz vigyorral az arcán mondta ki.
Harry elkezdett vetkőzni, majd teljesítette a feladatot és visszavette a ruháit.
Még játszottunk pár kört, majd Harry hazavitt.
Az ajtóban állva kaptam az arcomra egy búcsúpuszit, majd bementem és vigyorogva csüsztam le az ajtó mellett.
Még álmodoztam egy sort, majd felmentem a szobámba. Fürödni már nem volt energiám, ezért csak felkaptam magamra egy alvós ruhát, bebújtam az ágyba, és csakhamar elnyomott az álom.
Csak így tovább! :D
VálaszTörlés