Jó olvasást!
~Brigi xx~
Négy nap múlva megyek vissza Londonba. Annyira nem bánom, hisz hiányzik már az ismerős környék és a saját szobám, de azért szívesen maradnék a napsütötte Californiában az esős Anglia helyett. A srácok talán hiányozni fognak, hisz nem biztos, hogy attól még, hogy egy városban lakunk, fogunk találkozni. Pedig már kezdtem őket elviselni :D
Reggel arra ébredtem, hogy valaki (vagy sejtésem szerint valakik) csesztetik az ajtóm zárját. Gondoltam, megviccelem őket egy kicsit. A szoba kulcsát magamhoz vettem, majd óvatosan kimásztam az ablakon. Nem volt nagyon magasan, ezért leugrottam. Körbe mentem a ház körül, majd halkan belopóztam a bejárati ajtón. Mintha betörnék a saját házunkba. Felsettenkedtem az emeletre, ahol a fiúk még mindig szorgosan ügyködtek a zár feltörésével több-kevesebb sikerrel. (inkább kevesebb)
-Khm...-krákogtam, hogy észrevegyék, hogy percek óta ott állok mögöttük.
Egy emberként fordultak felém, ijedt tekintetükön majdnem felröhögtem.
-Asszem lebuktunk...- súgta oda Niall a mellette álló Liamnek.
Erre mindenki ilyen "nem mondod?!?" fejjel nézett csóringer srácra. Még mindig csípőre tett kézzel vártam a magyarázatot arra, hogy miért akarnak betörni a szobámba.
-Ömm, izé..megmagyarázom.- kezdte Harry- az úgy volt, hogy FUTÁÁÁÁS!!- mindenki más irányba kezdett el futni, majd a fele társaság észrevette, hogy zsákutca, így ők is megindultak a lépcső felé.
Elnevettem magam, és nyugisan lementem a konyhába, hogy készítsek magamnak valami reggelit.
Elővettem a Nutellát és egy zacskó kekszet, majd beültem a nappaliba. Elkezdtem fogyasztani tartalmas reggelimet. A Tv is ment, bár nem mondhatnám, hogy figyeltem rá, inkább csak bambultam. Ilyen "se kép, se hang" dolog. Egyszer csak azt veszem észre, hogy elfogy a lábam alól a talaj. Na jó, ez hülyén jött ki, mivel ültem, de akkoris..értitek, nem?
Szóval, elvesztettem egyensúlyom és kanapéstul hátra borultam. Az összes keksz (már, ami megmaradt belőle) rajtam landolt, a Nutella szerencsére nem folyt rám, bár az üveg eléggé nagyot koppant a fejemen.
Miután felébredtem a meglepettségből, erősen felröhögtem, amin még én is meglepődtem. De mikor rápillantottam a srácokra láttam, hogy nem vagyok ezzel egyedül..
Egy darabig döbbenten néztek rám, gondolom meglepődtek rajta, hogy nem ordítom le azonnal a fejüket.
Feltápászkodtam a földről, megfogtam a Nutellát és bevittem a konyhába, majd egy jól eldugott kis helyre tettem. Sose lehet tudni...
Visszamentem a nappaliba, ahol a fiúk még mindig ugyanolyan értetlen fejjel álltak, amin kuncogtam.
Összeszedtem a kiborult háztartási kekszet. Egybe beleharaptam, de annyira kőkemény volt, hogy azt hittem beletörik a fogam. Most a fiúk nevettek az én fájdalmas arckifejezésemen. De valljuk be, Nutellával mégis csak jobb.
Ránéztem a fiúkra, akik még mindig ugyanott álltak. Komolyan, mintha földbe gyökerezett volna a lábuk.
-Csinálhatnátok úgy, mint aki él. Mondjuk valaki tehetne fel zenét.- mutattam a hifire.
Mint a birkanyáj, úgy csődültek mind a lejátszóhoz. Én addig bementem a konyhába ebédet csinálni, mivel Nagyiék megint eltűntek, gondoltam csinálok nekik is. Egyszercsak meghallottam egy roppant ismerős dallamot. Kimentem a nappaliba, ahol a fiúk önelégült mosollyal néztek rám.
-Azt mondtam zenét, nem azt, hogy nyálverést.- nevettem fel.
Erre mindannyian bedurciztak. Juhú..
-Jajj, tudjátok, hogy szeretlek titeket.- mondtam, majd odamentem és megöleltem őket. Visszamentem a konyhába és folytattam az ebéd elkészítését. Hamar meg is voltam vele. Bolognai spagettit csináltam, mert gyorsan kész van és finom is.
-Srácok, ki éhes?-ordítottam ki nekik.
-ÉÉÉÉÉÉNNNN!!!- ordított Niall és már ott is termet mellettem.
-Meg nem mondtam volna.-forgattam mosolyogva a szemeimet. Hamarosan mind odagyűltek és nekiláttunk az ebédnek.
-Úúú, srácok, menjünk el golfozniii!- kezdett el vinnyogni Louis.
-Felőlem oké.-mondták a többiek egyszerre. (ilyenkor mindig megijedek, mintha eltervezték volna...)
-Nagypapámnak úgy is golfklubja van, mehetünk oda is.
-Jó, akkor készülődjetek, fél óra és megyünk!- adta ki az utasítást Liam.
Mikor mindenki kész lett, elindultunk. Hamar odaértünk, mert a klub nem volt messze. Kölcsönöztünk felszerelést és megindultunk a nagy, zöld terület felé. Nagyon jó elvoltunk. Egyszer éppen lendítettem az ütőmet, de akkora lendülettel, hogy seggre ültem a csúszós füvön. Mindenki kiröhögött, mire bevágtam a műdurcit. De nem bírtam sokáig, én is elnevettem magamat. Zayn nem igazán akart golfozni, mert otthon felejtette a kis tükrét és nem tudta 5 percenként leellenőrizni a haját. A kis egoista... Kicsit kezdtem unni, ezért elkezdtem inkább fotókat csinálni. Harry és Niall nagyon beleélték magukat a játékba, Liam is elvolt egy darabig, Louis pedig eltűnt. Majd előkerül-legyintettem gondolatban.
Ez az egyik kedvenc képem, szerintem jól sikerült :D
Liam valahogy nagyon bírta a golf szerkóját, még az öltözőben is magát fotózta a tükörben (mint utólag megtudtam)
Itt a drága Harry már csak a kamerának feszít, hisz már mentünk visszafelé. Amíg elvolt, picit, észrevétlenül legeltettem rajta szemeimet. Kis ártatlan elkalandozás :D
Jesszus, hogy ezek mit össze nem szenvedtek a golfkocsival. Egyszer sikerült lefullasztani. Majd később addig baszakodtak vele, míg lerobbant az egyik pálya kellős közepén és el kellett vontatni. Én csak a fejemet fogtam, mondván " Kikkel kerültem én össze?!"
Ez a kép akkor készült, mikor Niall fejbe találta Liamet, és mikor kérdőre lett vonva, simán letagadta. Én csak röhögtem, mivel Liamen és rajta kívül csak én voltam ott, ráadásul nálam nem volt ütő, csak a gépem. Persze Nialler, biztos én voltam...
Ezt már a mobilommal vettem fel, mert lemerült a fényképezőgép.
Otthon jókat nevettünk a készült képeken. Persze, mint mindig, ismét nálam csöveztünk. Kimentem a konyhába, hogy csináljak egy kis pattogatott kukoricát. Álltam a pultnak dőlve, vártam, hogy kész legyen a popcorn, mikor Harry jelent meg az ajtóban. Lehajtott fejjel, kissé félénken jött oda hozzám.
- Kérdezhetek valamit?
-Már kérdeztél- nevettem fel- mondd csak!- próbáltam bátorítani. Kezdett már furdalni a kíváncsiság.
-Hát..csak...van kedved...eljönni velem valahová?
-Persze, mikor?- kérdeztem. Kicsit meglepődtem.
-A fiúkkal már hazafelé készülődtünk, ha gondolod jöhetsz velünk, és utána elmehetnénk mondjuk Starbucks-ba?
-Nekem megfelel, úgyse tudom még, hogy hol szálltatok meg.- kacsintottam rá. Ha már ők valahogy kinyomozták, hol lakom, akkor most legalább én is megtudom az ő ideiglenes lakhelyüket.
Pittyegett a mikró, jelezve, hogy készen van a kukorica. Kivettem és azzal a lendülettel dobtam is el, mert forró volt, amit persze Harry kiröhögött. Nem is ő lenne...
Kisebb szenvedés közepette kinyitottam a zacskót és a tartalmát egy tálba öntöttem hogy bevihessem a nappaliba. Végülis 2 tál lett tele.
Beraktunk egy vígjátékot, aminek a címére sajnos nem emlékszem, de azt tudom hogy rengeteget röhögtünk rajta. A popcorn fele a földön landolt, de nem baj, majd feltakaríttatom velük. Gyorsan felszaladtam a szobámba, hogy keressek valami normális göncöt, majd szaladtam lefelé a lépcsőn, de út közben megbotlottam a saját lábamban (nem is én lennék..)és ráestem a lépcső előtt álló Zayn-re, aki fájdalmasan feljajdult. Én szerencsére puhára estem.
Bepréselődtünk a kocsiba. Én Zayn ölében voltam kénytelen ülni, mivel 6-an voltunk az 5 személyes kocsiban. Harry vezetett, mellette Liam ült. Mellettem Niall, a másik oldalon pedig Louis.
Hamar elértünk a szállodához. Ezen a környéken még nem jártam. A hotel hatalmas volt, valószínűleg 5 csillagos. Én nem mentem fel velük, hanem a kocsiban maradtam, miután Zayn kikászálódott alólam. Alig telt el 5 perc, Harry már ott is termett. Én az idő alatt átültem az anyósülésre.
-Hova megyünk?
-Majd meglátod.- mondta rejtelmesen. Valahogy éreztem, hogy nem fogja elmondani, de egy próbát megért.
Egy aranyos kis étteremhez értünk. Harry gyorsan kipattant, majd engem is kisegített. Milyen úriember xD
Bent a hangulat kellemes volt, halk zene szólt, nem voltak sokan. Hazza odalépett a recepcióhoz és mondott valamit, amire nem figyeltem, mert még mindig a helyet csodáltam. Egy pasi elvezetett minket az asztalunkhoz. Leültünk és elkezdtük az étlapot bújni. Én hamar megtaláltam a fogamra valót, ami Lasagne volt. Egyszerűen imádom. Leraktam az étlapot és Harry arcát kezdtem fürkészni. Látszott, hogy nagyon koncentrál arra, hogy mit válasszon, amin majdnem felröhögtem. Felnézett, én meg próbáltam elrejteni, hogy mindjárt megfulladok.
-Már választottál?
-Igen.- mondtam, mikor már egyenletesen tudtam lélegezni.
Hamarosan a pincér is megjött, addig jót beszélgettünk Harryvel.
-Mit hozhatok önöknek?- kérdezte udvariasan a pincér.
-Én egy Lasagne-t kérek.- mondtam.
-Én ugyanazt, amit a hölgy.- mondta Harry komoly hangsúllyal.
Miután elment a pincér kérdő szemekkel néztem rá.
-Mi az?- kérdezte furcsállva.
-Hölgy?- kérdeztem mosolyogva, felvont szemöldökkel.
-Miért, talán úr?- kérdezte kaján vigyorral, miközben mondhatni farkasszemet néztünk egymással.
-Úristen, kiderült a titkom!- tettem a szám elé a kezem -komolyra véve a szót. Mondanom kell valamit.
Remélem tetszett a rész. Sajnálom ezt a viszonylag hosszú kimaradást, de se időm, se kedvem nem volt írni, így inkább nem erőltettem. Ha tetszett komizzatok, pipáljatok, iratkozzatok fel ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése